A mostani részről csak annyit, hogy kicsit jobban megismerhetitek a főszereplőt, tisztázódik pár dolog és a történet tempója is sokkal lassabb lesz ezek után!:)
És még valami. Bár nagyon ritkán jövök a részekkel, ettől függetlenül az oldal megtekintések száma egyre csak nő. Szeretném megköszönni a több, mint 1600 látogatót! Nagyon jól esik, még akkor is, ha ez viszonylag nem olyan nagy szám. Emellett az olvasók száma is nőtt, ami szintén nagyon fontos nekem. Jó érzés látni, hogy érdekel titeket a folytatás, és nem feleslegesen pocsékolom az időmet. Csak annyit szeretnék kérni, hogy ha elolvastok egy - egy részt, kérlek csak annyit írjatok oda, hogy tetszett-e vagy sem. Nekem ennyi is elég:)
Nem is ragozom tovább, köszönöm a türelmet, jó szórakozást és várom a véleményeteket!
Zitaa xx
Újrakezdés?
- Felejtsd el, nem megyünk sehova! - kapta ki a kezemből a telefont Dan, mire meglepetten ránéztem.
- De, miért? Szórakozott velem, miközben barátnője volt! Nehogy már, még ő szidjon engem! fakadtam ki, de hangomból szép fokozatosan eltűnt a düh.
- Elhiszem, hogy ki vagy bukva, hiszen minden okod meg van rá, de gondolj kicsit Perrie helyzetére. Talán Zayn el sem mondja neki.
- De megérdemli, hogy tudja. - csuklott el a hangom, miközben rájöttem, hogy ebben a történetben, nem én jártam a legrosszabbul.
Pár percig néma csendben álltunk egymással szemben, mind a ketten a gondolatainkba merülve. Végül megadtam magam és Dani-re néztem:
- Oké, igazad van Perrie-nek így is van elég gondja, nem szabad még nekem is rájuk törni.
Danielle elmosolyodott és megsimogatta a vállam. Hálásan visszamosolyogtam, amikor megszólalt a csengő. Meglepetten a velem szemben álló lányra néztem, aki megrántotta a vállát, jelezve, hogy neki sincs ötlete, hogy ki lehet az. Kisétáltam az előszobába, hogy kinyissam az ajtót. A tükör előtt elhaladva elborzadtam a látványtól, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Elfordítottam a zárban a kulcsot és lenyomtam a kilincset. Egy magas, hihetetlenül csinos lány állt az ajtóban, hatalmas mosollyal az arcán. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy ki áll előttem.
- Eleanor? - kérdeztem, egy mosoly kíséretében.
- Igen! - bólintott lelkesen. - Te pedig biztosan Brooklyn! Örülök, hogy megismerhetlek! - közelebb lépett hozzám, és megölelt. Dani és kijött az előszobába és boldogan konstatálta, hogy megérkezett a barátnője. Amint Eleanor elengedett Danielle boldogan a nyakába ugrott. Mosolyogva néztem őket, amikor belém hasított a felismerés, hogy nincs egyetlen igaz barátnőm. Mikor Anya meghalt, mindenkit eltaszítottam magamtól, még a legjobb barátnőmet is, hiába maradt mellettem a végsőkig. Az összes régi barátom és haverom szép fokozatosan elfeledkezett rólam, egyre kevesebbszer látogattak, majd végül végleg tudomást se vettek rólam. Az fájt az egészben a legjobban, hogy én tehettem erről. Amikor az embernek a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra, olyankor képes a legkegyetlenebbül bánni az emberekkel.
- Brooklyn, figyelsz? - szólalt meg percekkel később Danielle. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolataim és kérdőn néztem a két lányra. Ők mosolyogva összenéztek, majd megint rám.
- Arról beszéltünk, hogy hova menjünk először. - mosolygott rám Eleanor.
- Öhm, mik a lehetőségek? - kérdeztem értetlenül.
- Vásárlás, kávézó, fodrász, kozmetikus. - sorolta Danielle, mire elnevettem magam.
- Édesek vagytok, de nincs erre szükség! Legalábbis nem az összesre. Vásárolni tényleg el kéne mennem, mivel nem soká kezdődik a suli, én pedig kinőttem az összes használható ruhámat. Egy kávézóba is szívesen beülök veletek, de fodrászra és kozmetikusra semmi szükség! - mosolyogtam rájuk hálásan, mire láthatóan megkönnyebbültek.
- Akkor jó, mert semmi kedvem nem lett volna ehhez az egészhez! Elsőre jó ötletnek tűnt, de a munkámból adódóan, nekem ez napi rutin. - mondta Eleanor, mire kérdőn néztem rá. Furcsa arc kifejezésemet látva, elnevette magát és folytatta:
- Modellkedem.
- Tényleg? - néztem rá meglepetten, de így visszagondolva, érthető volt a hibátlan külseje.
- Mit szólnátok a kávézó után egy filmhez? - szállt be a beszélgetésbe Dani, mire Ellel egyből egyetértettünk.
- Akkor zuhanyozz le, öltözz fel és induljunk! - mosolygott rám, én pedig egyből a szobám felé vettem az irányt. Egy óra múlva frissen mosott hajjal, és tiszta ruhában sétáltam ki a fürdőből. Határozottan jó érzés volt, az elmúlt pár nap ápolatlansága után.
- Még, hogy nincs egy használható ruhád se! - nézett végig El gúnyosan mosolyogva az öltözékemen.
- Aki keres, az talál! - kacsintottam rá, mire mind a hárman elnevettük magunkat.
- Csinos vagy! - dicsért meg Dani, mire hálásan rámosolyogtam.
- Na, most viszont indulás! - szólalt meg El lelkesen, összeszedte a cuccaid és indult az ajtóhoz. Bedobáltam egy szegecses táskába a pénztárcám, a telefonom és minden apróságot, és én is követtem a lányokat. Egy fekete telitalpúval tökéletesítettem az egyszerű összeállításomat, végignéztem magamon a tükörbe, majd mosolyogva bezártam a bejárati ajtót.
- Amúgy hova megyünk? - kérdeztem a földszintre érve.
- Attól függ, milyen stílusú ruhákat szeretnél. - válaszolt Danielle.
- Hát, nem ártana találnom valami stílust, mivel csak pár olyan ruhám van, amik ízlésesek és divatosak, és azokat is Luise-tól kaptam.
Ennyi kellett a lányoknak, innentől kedve be nem állt a szájuk, elég nehéz volt követni őket. Bár soha nem voltam divatbolond, a ruháim inkább az egyéniségemet tükrözték, kiderült, hogy eléggé lemaradtam ebben a témában. Végül London egyik legnagyobb plázájában kötöttünk ki, ahol ha 30 boltban nem voltunk, akkor egyben sem. Életemben nem próbáltam még fel ennyiféle ruhát, de őszintén szólva tényleg élveztem. Régebben a barátnőimmel nem a plázában töltöttük az időnket, inkább kiültünk a Central Parkba, az egyik eldugott kávézóban beszélgettünk vagy pedig a könyvtárban töltöttük minden időnket. A suliban sem tartoztunk a legnépszerűbb emberek közé, még ha néha velük is lógtunk. Meg volt a saját baráti körünk, a saját szórakozásunk és a saját helyeink. Tipikus amerikai gimi volt, tele klikkekkel. De ez már a múlt. Itt új életet kezdhetek, új helyekkel, új stílussal és új barátokkal.
A nap végére mind a két kezem használhatatlanná vált annyi zacskót cipeltem, de ezzel Eleanor és Danielle sem volt másképp, akik nem csak nekem adtak tanácsokat, hanem ők is vásároltak pár új darabot. A közeli Starbucks-ban kötöttünk ki, 3 Caramel Macchiato társaságában, ahol végül előkerült az a téma, amitől egész nap tartottam. - Akkor most mi lesz a fiúkkal? - kérdezte El, miközben a szívószállal kavargatta a kávéját.
Pár percig gondolkoztam a válaszomon, végig futottam a válaszokon, de feleslegesen.
- Nem tudom. Komolyan nem tudom, hogy mit tegyek. Egy hete vagyok Londonban, meg volt az esélyem, hogy kapjak 5 olyan fantasztikus barátot, mint a srácok, de én elrontottam. Ilyen kezdéssel semmi esélyem arra, hogy tiszta lappal induljak, hiszen már most hatalmas balhét csináltam. - fakadtam ki csüggedten.
- Hát, van igazság abban, amit mondasz. Legalábbis az a része, hogy hatalmas balhét csináltál. - válaszolt Eleanor a gondolataiba merülve.
- De ettől függetlenül, még nincs elveszve minden. A fiúk nagyon könnyen megbocsájtanak, csak idő kell nekik... - bíztatott Dani, de Elanor a szavába vágott.
- Ez főleg Louis-ra igaz! Ő fogja a leghamarabb elfelejteni a történteket. - mosolygott rám El is, majd bocsánat kérően Dani-re nézett, aki mosolyogva bólintott.
- Viszont Harry a legkésőbb! Ő a legmakacsabb mind az 5 srác közül, tehát nála kitartóan kell küzdened a bocsánatért. - folytatta Eleanor, most viszont Danielle szakította félbe őt.
- De El, lehet, hogy Harry makacs, de totálisan odavan Brooke-ért, tehát valószínűleg ez gyorsítani fog a folyamaton. - érvelt a lány, viszont későn jött rá, hogy én is ott vagyok.
- Danielle, ne hülyéskedj már! Oda van értem?! Ez valami vicc, ugye? - kérdeztem gúnyosan, mire Eleanor egyből Danielle pártját fogta.
- Brooke, ne már, hogy ennyire vak vagy! Csak rá kell nézni a srácra, bármikor szóba kerültél a napokba egyből megváltozott a kedve és a hozzáállása mindenhez!
- Na jó lányok, ezt most hagyjátok abba! Ha szeretne, akkor nem hordott volna el mindennek és nem csapta volna rám az ajtót! - háborodtam fel, még akkor is ha jól esett az a gondolat, hogy talán Harry... De nem, ezt senki sem tudhatta meg!
A lányok sokat sejtetően összenéztek, majd végül lemondtak arról, hogy meggyőzzenek. Még órákat beszélgettünk a kávézóban ülve, így rengeteg mindent megtudtam a csajokról, amik számomra újdonságokat voltak. Annak ellenére, hogy mind a ketten hírességek és egy-egy világsztárral járnak, hihetetlen közvetlenek, segítőkészek és aranyosak. Este, fél 7-kor búcsúztunk el és megbeszéltük, hogy mindenképpen találkozunk még. Mosolyogva ültem be a taxiba, pedig a taxis elég csúnyán nézett rám a hatalmas szatyrok miatt. Fél óra múlva már a gardróbomban álltam, és ruhákat válogattam, amikor hallottam, hogy fordul a zárban a kulcs. A kezemben tartott inget az egyik vállfára dobtam, és kimentem Louise elé. Nagynéném először őszinte meglepetéssel nézett végig rajtam, majd végre elmosolyodott.
- Na mesélj, minek köszönhetem, hogy végre kimásztál az ágyból? - kérdezte gúnyosan, de éreztem az aggodalmat a hangjában.
- Itt volt Danielle és Eleanor, beszélgettünk, majd elmentünk vásárolni és beültünk egy kávézóba. - meséltem mosolyogva.
- Várj! Danielle Peazer és Eleanor Calder, Liam és Louis barátnői? - kérdezte Louise elgondolkozva.
- Igen, ők azok! - bólogattam lelkesen.
- Aranyos lányok, Eleanorral már találkoztam is néhány divat bemutatón. - mondta mosolyogva, majd elgondolkozott pár percre és végre észrevette a helyzet abszurdumát. - De hát mit kerestek ők itt? - kérdezte végül meglepetten.
- Liam és Niall küldték Dani-t, ő ezt elmesélte El-nek, aki mindenképpen jönni szeretett volna. Így ismertem meg mind a kettőjüket, és annyira örülök neki, hogy sikerült találnom két, ilyen aranyos, barátnőt. - folytattam tovább vigyorogva, mire Louise megsimogatta a fejemet.
- Na, mutasd azokat a ruhákat! - mondta kis szünet után, mire elnevettem magam. Divat tanácsadóként, tőle is kaptam még pár tippet és segített a régi ruháim kiválogatásában, és a gardrób átrendezésében. A nap végére annyira elegem lett a rengeteg ruhából, a divatból és minden ehhez kapcsolódó hülyeségből. Megfogadtam, hogy minimum 3 hónapig egy rohadt plázba se megyek. Olyan 11 óra körül lezuhanyoztam, majd szinte bezuhantam az ágyba és azonnal elaludtam.
***
- Brooke, ébresztő! - kiabált Louise a konyhából, én pedig hisztisen fordultam át egyik oldalamról a másikra.
- Brooklyn! Hányszor szóljak még? - kiabált 5 perc múlva, de a hangja már közelebbről hallatszott.
Végül besokallt, és dühösön kicsapta a szobám ajtaját:
- Brooklyn Roe, most azonnal kelj fel, el fogunk késni! - könyörgött, mire megadtam magam és lerúgtam az ágyról a takarót.
- Mégis hova sietünk? - kérdeztem nyűgösen, a szememet dörzsölve, hogy valamit lássak is a világból.
- Az iskoládba, beiratkozni. - válaszolt, úgy mintha ez magától értetődő lenne.
Na ez pont elég olt, ahhoz hogy teljesen éber legyek. Szinte kipattantam az ágyból és felháborodottan álltam a nagynéném elé:
- Tessék?! Mégis milyen iskoláról beszélsz? Hiszen még nem is választottam.
- Brooke, megnyugodnál kérlek? Muszáj volt választanom egy iskolát, mivel a határidő már lejárt, viszont bármikor megpróbáltam beszélni veled, te kiküldtél a szobádból. Nem tudtam mit tenni, nem hagyhatsz ki még egy évet. - sóhajtott Louise, mire rájöttem, hogy ezt is én rontottam el. Bele se gondoltam, hogy talán nem csak lecseszni akarok Louise, hanem valami fontos dolog miatt keresett naponta ötször. Már megint más issza meg a levét, az én hülyeségemnek.
- Na és milyen sulit választottál? - kérdeztem, sokkal kedvesebb hangnemben, mint az előbb.
- Csak pár háztömbnyire van innen, az idegen nyelv a francia és a média szakot néztem ki neked. - mosolyodott el Louise, és lassan én is lelkesebbé váltam.
Média? Az életem a fotózás! Kicsit korom óta érdekelt, 3 éve pedig elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, és azóta az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált. Tökéletes eszköz arra, hogy kifejezzem magam.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá Louise-ra, aki megsimogatta a vállam és figyelmeztetett, hogy siessek. Magamra kaptam egy suliba illő szettet, és mentem le Louise után, aki már az autónál várt.
- Akkor szeptember első napján, reggel fél 8-re gyere, és Lisa Hulbert-et keresd! - szólt utánam kedvesen a nő, majd végleg kitessékelt minket az irodájából.- Brooke, ébresztő! - kiabált Louise a konyhából, én pedig hisztisen fordultam át egyik oldalamról a másikra.
- Brooklyn! Hányszor szóljak még? - kiabált 5 perc múlva, de a hangja már közelebbről hallatszott.
Végül besokallt, és dühösön kicsapta a szobám ajtaját:
- Brooklyn Roe, most azonnal kelj fel, el fogunk késni! - könyörgött, mire megadtam magam és lerúgtam az ágyról a takarót.
- Mégis hova sietünk? - kérdeztem nyűgösen, a szememet dörzsölve, hogy valamit lássak is a világból.
- Az iskoládba, beiratkozni. - válaszolt, úgy mintha ez magától értetődő lenne.
Na ez pont elég olt, ahhoz hogy teljesen éber legyek. Szinte kipattantam az ágyból és felháborodottan álltam a nagynéném elé:
- Tessék?! Mégis milyen iskoláról beszélsz? Hiszen még nem is választottam.
- Brooke, megnyugodnál kérlek? Muszáj volt választanom egy iskolát, mivel a határidő már lejárt, viszont bármikor megpróbáltam beszélni veled, te kiküldtél a szobádból. Nem tudtam mit tenni, nem hagyhatsz ki még egy évet. - sóhajtott Louise, mire rájöttem, hogy ezt is én rontottam el. Bele se gondoltam, hogy talán nem csak lecseszni akarok Louise, hanem valami fontos dolog miatt keresett naponta ötször. Már megint más issza meg a levét, az én hülyeségemnek.
- Na és milyen sulit választottál? - kérdeztem, sokkal kedvesebb hangnemben, mint az előbb.
- Csak pár háztömbnyire van innen, az idegen nyelv a francia és a média szakot néztem ki neked. - mosolyodott el Louise, és lassan én is lelkesebbé váltam.
Média? Az életem a fotózás! Kicsit korom óta érdekelt, 3 éve pedig elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, és azóta az egyik kedvenc elfoglaltságommá vált. Tökéletes eszköz arra, hogy kifejezzem magam.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá Louise-ra, aki megsimogatta a vállam és figyelmeztetett, hogy siessek. Magamra kaptam egy suliba illő szettet, és mentem le Louise után, aki már az autónál várt.
***
- Örülök, hogy mától az iskolánk tanulója vagy! - mosolygott rám Mrs. Alvey, az új sulim igazgatónője.
- Én is nagyon örülök! - mosolyodtam el, majd felálltam és az ajtó felé indultam.
- Én is nagyon örülök! - mosolyodtam el, majd felálltam és az ajtó felé indultam.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte Louise óvatosan, miközben a bejárat felé sétáltunk.
- Eddig imádom, az egész suli hangulatát, nagyon tetszik az épület és eddig a diákok is egész szimpatikusak! - ecseteltem vidáman, ami Louise arcára is mosolyt csalt.
- Gyere, üljünk be valahova ebédelni! - invitált Louise, mire mosolyogva rábólintottam.
Épp az étteremben ültünk, amikor megszólalt a telefonom.
- Hallo? - szóltam bele, az ismeretlen szám láttán.
- Szia Brooke, Eleanor vagyok. Figyelj, nagyon gyorsan haza kéne menned, vár rád valaki. - hadarta, mire meglepetten néztem a készüléket.
- Miről beszélsz? Ki vár, és hol? - értetlenkedtem tovább.
- Az lényegtelen, csak menj haza! Kérlek! - váltott hangnemet, mire egyből meglágyult a szívem, még akkor is ha furcsa helyzet volt.
- Oké, indulok. Majd hívlak!
- Köszönöm! - rakta le a telefon, mire én pedig gyorsan vázoltam a helyzetet Louise-nak.
- Elvigyelek? - kérdezte, miután gyorsan elhadartam mindent.
- Nem kell, maradj csak! - mosolyogtam rá, majd felálltam az asztaltól, búcsúzásképpen egy puszit nyomtam Louise fejére, majd kirohantam az étteremből.
Fogtam egy taxit, és 5 perc múlva már a kapu előtt szálltam ki. Nekem háttal állt, a nap megcsillant sötét haján. A öröm fokozatosan végigáradt a testemben, és mögé sétáltam.
- Zayn? - simítottam meg a karját. A srác megfordult és elmosolyodott. Levette a napszemüvegét, így élvezhettem barna szemei sötét pillantásait.
- Szia! - szólalt meg rekedtes hangján, a szívem pedig hevesebben kezdett verni. - Beszélhetnénk? - folytatta, mire automatikusan bólintottam, mivel megszólalni sem tudtam.
- Esetleg sétáljunk, vagy maradjunk itt? - kérdezte gúnyosan. Végre visszatért a hangom és én is elmosolyodtam.
- Én élvezném, hogy ha a rajongók gyilkos szemekkel néznének rám, de lehet, hogy neked nem lenne akkora öröm. Tehát a sétára szavazok, valami eldugott kis parkban. - vágtam vissza, mire elnevette magát.
Pár percig néha csöndben sétáltunk, vártam, hogy elmondja azt, amiért jött.
- Ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak! - kezdett bele, de közbe vágtam.
- Zayn a lényeget, mert elég nyilvánvaló, hogy nem ezért kerestél meg.
- Oké, tényleg nem. Beszéltem Danielle-el. Figyelj, ne haragudj! Tényleg volt barátnőm, tényleg túlléptem a határokon, de te sem vagy ártatlan. - nézett rám vádló pillantásokkal.
- Zayn, ez nem rólam szól! És nem is Harry-ről! Megcsaltad Perrie-t! - emeltem fel a hangom.
- Brooke, tudom! És meg is bántam! De, egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon! Már rég nem érzem ugyanazt Perrie iránt, mint régen. Viszont benned megfogott valami megmagyarázhatatlan dolog, ami Perrie-ben soha nem volt meg. Nem érdekel, hogy csak egy hete ismerlek, minden percben rád gondolok. Tegnap szakítottam Perrie-vel. Miattad. - fejezte be Zayn, mire szinte sokkolva néztem rá.
- Komolyan tönkretettem egy kapcsolatot, és miattam összetörted egy lány szívét? Komolyan nem hiszem el! - az egész park tőlem zengett, de nem érdekelt. Vettem pár mély lélegzetet és eldöntöttem, hogy őszinte leszek a sráccal.
- Zayn, én is érzek irántad valamit, jól érzem magam veled, és barátként, már most félek attól, hogy talán elveszíthetlek. De nekem időre van szükségem, hogy megismerjelek téged is és a többi srácot is. Most nekem az a legfontosabb, hogy a barátságotokat, a bizalmatokat megkapjam. - egy kis szünetet tartottam, mivel a hadarás miatt alig kaptam levegőt. Zayn meglepetten várta a folytatást, így egy újabb mély levegő után, folytattam. - Nem tudom, hogy mit vársz vagy mit akarsz tőlem, de előre le kell szögeznem, hogy egyelőre nem akarok egy kapcsolatot sem. Nagyon elrontottam mindent, veled és Harry-vel kapcsolatban is, de ha adtok esélyt arra, hogy tiszta lappal induljak, akkor kérlek felejtsünk el mindent. - fejeztem be, és várakozóan néztem Zayn-re.
Tekintetét az enyémbe szúrta, és néhány percig csak álltunk így. Végül sóhajtva elszakította a pillantását, az enyémtől és a távolba meredt.
- Nézd, Brooke. Én nem akarok felejteni, és nem akarok tiszta lapot. Én téged akarlak! - fejezte be a mondatot, én pedig döbbenten néztem rá.