Prológus

Minden történetnek van eleje és vége… Így az enyémnek is. 16 éves voltam amikor elveszítettem az édesanyámat. Hiába voltam lázadó és makacs tinédzser, anya mindennél többet jelentett nekem. Mikor megtudtam, hogy nincs többé velem, hónapokra összetörtem. Nem jártam iskolába, nem foglalkoztam a barátaimmal hanem egyszerűen bezárkóztam a szobámba és naphosszat csak sírtam. Egy idő után már nem voltak könnyeim. A régi képeket nézegettem és végig gondoltam, hogy van-e értelme tovább az életemnek.
Még a drog és az öngyilkosság is eszembe jutott, de a józan eszem végre előtört a mérhetetlen szomorúság börtönéből. Összeszedtem magam, felálltam és folytattam az életem.
Így kerültem Amerikából Angliába anyai nagynénémhez és hagytam  hátra a régi életemet, anyám emlékét és minden mást ami a baleset előtti Brooklyn-ra emlékeztet. Új életet kezdtem, amely tele van kalandokkal, megpróbáltatásokkal és akadályokkal, amiket le kell küzdenem vagy visszatérek oda ahonnan elkezdtem, az emlékekkel és fájdalommal teli múltamba.