2. fejezet

Első pillantásra..

A szél belekapott a hajamba, én pedig boldogan rohantam anya karjaiba. Oly sok idő után, megint a karjaiban tartott. Magamba szívtam az illatát és soha többet nem akartam elengedni. Anya gyengén eltolt magától, arcomat két keze közé fogta és mélyen a szemembe nézett. 
- Én örökre melletted maradok, édesem! - szólalt meg lágy hangon és egy csókot nyomott a homlokomra. 

Izzadtan és kisírt szemmel ébredtem fel. A könnyek egyre gyorsabban törtek elő a szememből. Minden egyes éjszaka ez az álom kísértett, ezáltal megfojtva a lehetőséget, hogy elfeledjem a múltat és anya emlékével együtt, ismét megpróbáljak normális életet élni. Visszadőltem a párnára és meredten bámultam a plafont. Az óra hajnali fél 6-ot mutatott. Hiába próbáltam visszaaludni, nem jött álom a szememre. Végül bárgyún a könyvespolchoz léptem és leemeltem egy vastag kötetet. Visszasétáltam az ágyhoz, majd belemerültem az olvasásba.

Néhány halk szófoszlányra, majd kopogásra ébredtem.
- Tessék! - szóltam ki fáradtan.
Louise egy étellel megrakott tálcával sétált be az ajtón.
- Jó reggelt, Brooke! - szólalt meg kedves hangon, a tálcát pedig az ölembe rakta. Először próbáltam ellenkezni, de az ínycsiklandozó éltelek, levettek a lábamról. Mohón hozzá láttam, mint aki egy hete nem evett. Louise mosolyogva figyelt, majd leült az ágy szélére.
- Brooke, ma vendégek jönnek hozzánk! Szeretném ha találkoznál velük, mivel veled egykorúak és talán jó hatással lennének rád. - kezdett bele, én pedig leraktam a kezemben lévő palacsintát. Egyik percről a másikra éreztem, hogy fejembe száll a düh.
- Nem érdekelnek a kis sztárocskáid! Senki, érted senki, nem tud segíteni! Az anyámat ők sem tudják visszaadni! Pár kedves szó, meg mosoly nem segít, miért nem tudod megérteni?! - heves mozdulattal az ágyra vágtam a tálcát, berohantam a fürdőszobámba és azzal a lendülettel, magamra zártam az ajtót. Hallottam, hogy Louise feláll és odasétál az ajtóhoz.
- Juliet-et senki sem tudja visszaadni neked. Talán nem hiszed el, de nekem ugyanúgy hiányzik. 3 éve haragban váltunk el. - egy kis szünetet hagyott, majd szinte sírva folytatta - Nem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára. - hallottam, hogy kitört belőle a sírás. Egy pillanatra megsajnáltam, de végül makacsul hátat fordítottam az ajtónak. A lábaim kicsúsztak alólam és sírva dőltem neki a falnak.
- Talán anyukádat nem adják vissza, de azt az űrt amit ő hagyott maga után, ki tudnák tölteni. Csak adj nekik egy esélyt, kérlek!
Nagy nehezen felálltam és odaléptem az ajtóhoz. Elfordítottam a zárat. Louise kisírt szemével találtam szembe magam. Rám nézett és alig láthatón elmosolyodott.
- Hánykor jönnek? - kérdeztem végül.
- 2 óra múlva.
- Rendben, itt leszek a vacsora alatt, de ha a kis barátaid bunkók, akkor én garantáltan lelépek!
- Brooke, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogod őket. Kérlek bízz bennem. - nézett rám utoljára, majd hátat fordított és elindult az ajtó felé.
- Ja és csinos legyél! Ha segítség kell a ruha kiválasztásában, akkor tudod, hogy rám számíthatsz! - fordult vissza az ajtóból, majd mosolyogva kisétált a szobából.
Minek kéne kiöltöznöm? Kiket rendelt ide Louise? Talán még is jó vége lesz ennek a vacsorának. 
Gyorsan felágyaztam, majd engedtem a kádba vizet. A könyvet ismét vittem magammal. Lehámoztam magamról a pizsamát és kifésültem a hajam. Ültem a forró kádban és faltam a sorokat. Beleéltem magam a könyvbe. Izgultam a főszereplő lánnyal együtt, sírtam ha ő sírt és nevettem amikor ő is. Nem érzékeltem az idő múlására. Egyszerre elolvastam 150 oldalt. Akkor eszméltem fel amikor megcsörrent a kaputelefon. Sietve kiugrottam a kádból, egy törülközőt csavartam magamra és beálltam a szekrény elé. Végül kikaptam a egy csipke felsőt, egy szoknyát, ledobtam az ágyra és visszarohantam a fürdőbe. Hihetetlen gyorsasággal megszárítottam a hajam, magamra kaptam a ruhákat és feldobtam egy gyors sminket.

 Tökéletes pontossággal léptem ki a fürdőszoba ajtaján, mivel Louise pont akkor szólt, be miszerint a vendégeink megérkeztek. Belebújtam a magassarkúmba, majd utoljára belenéztem a tükörbe és kiléptem az ajtón. Átsétáltam a nappaliba, ahol háttal állt nekem, 5 elég magas fiú.
- Louise, itt vagyok! - szólaltam meg tetetett vidám hangon. Abban a pillanatban felém fordult az 5 fiú, én pedig elvesztem a látványban. Végig néztem rajtuk. A tekintetem egy pillanatra összefonódott egy smaragd zöld szempárral, de egyből tovább siklott és végül egy sötétbarna szempáron akadt meg.  A szívem hevesebben kezdett verni. Az idő múlása megállt ahogy bámultam szó nélkül a srác magával ragadó szemeit. Végül egy lépéssel előttem termett és kezet nyújtott felém: 

- A nevem Zayn! Örülök, hogy megismertelek! - mosolyodott el pimasz aranyos módon. Rámosolyogtam és megráztam a kezét.

A következő fiú gyönyörű égszín kék szemekkel és szőke hajjal volt megáldva. Aranyosan elmosolyodott, odalépett hozzám és kedvesen bemutatkozott:
- Niall! - mosolygott még édesebben, mint az előbb, majd odalépett hozzám és üdvözlésképpen, megölelt. Boldogan fogadtam az ölelést és hozzá bújtam. Régen engedtem már bárkit is közel magamhoz. Elengedtem a fiút és tovább léptem az eddig látott, legaranyosabb fiúhoz. Meleg barna szemek, rövid haj, kedves mosoly. Olyan fiú akinek akár vadidegenként is elmondanám az összes titkomat. Vidáman odaléptem hozzá és végre először én mutatkoztam be elsőnek:
- Brooklyn, de nyugodtan szólítsatok Brooke-nak! - mosolyodtam el és kezet nyújtottam a srác felé.
- Liam vagyok, örülök, hogy találkoztunk! - tolta el a kezem a fiú és magához húzott.
Ismét boldogan viszonoztam a fiú ölelését. 3 perc alatt több szeretet kapok tőlük, mint az elmúlt évben bárkitől. Azt hiszem Louise-nak igaza lesz. A következő srácnak is gyönyörű kék szemei és barna haja volt. A szemében folyton ott bujkált a pimaszság, az arcáról le se lehetett vakarni a mosolyt. Határozottan elém lépett, majd úriember módjára meghajolt:
- Becses nevem Louis William Tomlinson! - majd kezet csókolt. Elnevettem magam, mire a fiú felegyenesedett és a szemembe nézett:
- Amúgy simán csak Louis! - mosolyodott el ismét és karjai közé vont. Nevetve karoltam át a nyakát erre felkapott és megpörgetett.
- Louis, tegyél le! - kiabáltam nevetve, miközben a többiek majd megszakadtak a röhögéstől.
- Örülök, hogy sikerült mosolyt csalni az arcodra, Királylány! - borzolta össze a hajam Louis.
- Királylány? - kérdeztem meglepetten.
- Mostantól, így foglak hívni és kész. Téma lezárva! Most pedig mutatkozz be annak a szexi göndörnek, aki le se tudja venni a szemét rólad. - mutatott nevetve annak a srácnak az irányába, aki utoljára maradt.
Odaléptem hozzá, mire ő is közelebb lépett. Talán 15 cm választotta az arcunkat egymásétól. A szívem ismét ki akart törni a mellkasomból, de nem foglalkoztam vele.
- Harry. - szólalt meg végül, de a tekintetét még mindig az enyémbe fúrta.
- Brooklyn, de ezt már tudod. - mosolyogtam rá, majd hátrébb léptem és Louise-ra néztem, aki boldogan figyelte a jelenet. Aha, szóval ez volt a célja. Hogy boldogan táncoljak bele valamelyik fiú karjaiba. Azt hiszem, ezt újra kell tervezni, mert nem fogom olyan könnyen hagyni nyerni! Tekintetem Zayn-re tévedt aki épp leült az asztalhoz és Louise-szal beszélgetett. Önkéntelenül elmosolyodtam. Óvatosan Harry-re néztem, de ahogy találkozott a tekintetünk gyorsan elkaptam a fejem és megint Zayn-t kezdtem bámulni. Elindultam az asztal felé, ahol már csak egy hely maradt. Természetesen Harry és Zayn között.
- Nos fiúk, mivel alapvetően egy interjú miatt vagytok itt, így feltennék pár kérdést. - kezdte Louise mosolyogva.
- Rendben, hallgatunk! - válaszolt Liam barátságosan.
Így kezdődött a kérdés áradat. Nem figyeltem, a gondolataim teljesen máshol jártak. Megbabonázott a tekintete. Azok a gyönyörű barna szemek. Vagy zöldek? Hirtelen nem tudtam dönteni a 2 fiú között. Igen, elsőre Harry szemei varázsoltak el, de Zayn-ben több van. A mosolya, a mély hangja amitől a hideg ráz, az izmos vállai. Ekkor egy gyönyörűen csengő hang kitépett a gondolataim közül.
- Na és srácok, kinek van most barátnője?
Liam, Louise és Zayn tette fel a kezét. Niall éppen tömte magába a kaját így csak a fejével intett, hogy nincs. Harry rám nézett, majd válaszolt.
- Még nincs.
Ha ezzel most rám célzott akkor elég nagyot tévedett. Nekem perpillanat nincs szükségem egy pasira! Barátként bármelyik fiú tökéletes, de semmi több.
- Királylány te, hogy állsz a fiúkkal? - fordult hirtelen felém Louis. Zayn és Harry egyszerre kapták felém a fejüket.
- Sehogy. 2 éve nincs barátom. - válaszoltam, mire mind a kettő srác elégedetten elfordult.
Harryt még értem, fel akar szedni. Ez oké, de Zayn? Hiszen barátnője van. A vacsorával egybekötött interjú még jó pár óráig tartott. Rengeteget röhögtem, élveztem a fiúk társaságot és Louise egész normális volt. 2 éve most éreztem magam igazán jól. Egyre jobban ellazultam, pár pohár pezsgő is lecsúszott, ami gyorsan a fejembe is szállt. Talán este 8 óra lehetett amikor ráeszméltem, hogy egy autóban ülök és London legmenőbb klubjába tartok. Egyik percben Zayn karolt át, másikban pedig Harry keze pihent a combomon. De abban a percben egyik se érdekelt. A limuzin tömve volt piával. Oly sok idő után kezdtem ismét vágyni egy kiadós bulira, 5 hihetetlenül helyes sráccal együtt. A kocsi begurult a szórakozóhely elé, mi pedig vidáman ugrottunk ki az autóból és sétáltunk be a hatalmas épületbe. A zene dübörgött, a fények vibráltak. Louis belém karolt és a táncparkettre húzott. Testemet átjárta a zene ritmusa. Lefelejtettem a gondolataim, a problémáim, az elmúlt évek fájdalmát. Csak táncoltam, megfeledkezve minden másról körülöttem.
- Brooke, most válaszolnod kell egy kérdésre. Zayn vagy Harry? - hajolt Louis a fülemhez, hogy jobban halljam a kérdést. Pár percre elgondolkoztam, de azonnal tudtam a választ:
- Louis, most még nem tudom. Hiszen még nem is ismerlek titeket. Ti tudtatok először mosolyt csalni az arcomra azóta, hogy anya elment. - a hangom elcsuklott, de összeszedtem magam és megint Louis-ra néztem. - Az majd később kiderül, hogy lesz e több, mint barátság. - válaszoltam mosolyogva. Ekkor Louis megint magával húzott. Most a bárpultnál kötöttünk ki. "Meglepő" módon itt találtuk a többi fiút is. Louis rendelt nekem egy koktélt. Édes ízével teljesen megbolondított. Egyszer csak két kar fonódott a derekamra. Neki dőltem a srác izmos mellkasának és élveztem a közelségét. Végül szembe fordultam az "idegennel" és belenéztem a gyönyörű barna szemeibe. Zayn behúzott a táncparkett közepére, de nem foglalkozott sem a zenével, sem a körülöttünk táncoló emberekkel. Szorosan magához húzott, tekintete az enyémbe fúródott. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamra kulcsolta a kezét. Elvesztem a szemeiben, arc pedig egyre közelebb került az enyémhez. Magamhoz húztam. Ajka először gyengéden az enyémhez ért, majd egyre szenvedélyesebb lett. Beletúrtam dús hajába és egyre jobban kívántam. Az alkohol behatolt az elmémbe és már nem én irányítottam a testem. Az utolsó kép egy hotel szoba, mellettem a félmeztelen Zayn-el, majd minden elsötétült.