3. fejezet

Sziasztok!:) Első és legfontosabb: visszatértem! Vége a félévnek, a laptopomat is visszakaptam, így próbálom minél gyakrabban hozni az új részeket! Ha tetszk szóljatok hozzá és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! Ennyi lettem volna:) i hope you like it:)

Vissza a múltba..

Halk szuszogásra ébredtem. Fáradtan kinyitottam a szemem és körbe néztem az ismeretlen szobába. Pár perc kémlelés után vettem csak észre a, szintén ismeretlen, kezet a derekamon. Zayn felé fordultam mire ő mocorogni kezdett. Kibújtam az öleléséből és a mosdóba rohantam. Mit keresek én itt? Mi történt az éjszaka? Hogy kerültem ide? Lefeküdtem Zaynnel?/ A gondolatok cikázva követték egymást és egyelőre egyikre se találtam választ. Én nem ilyen lány vagyok, aki csak úgy egy pasi karjaiba veti magát. Kétségbeesetten sétáltam fel-alá a fürdőben és emlékek után kutattam. Nem ment valami könnyen a borzasztó fejfájásnak hála. Szép lassan bevillantak a képek. Egy limuzinban ülök. Zaynnel táncolok. Zaynnel csókolózom, először a diszkóban, majd itt a hotelszobában. Ezek után teljes homály. 
- Brooke, odabent vagy? - hallottam Zayn rekedtes hangját.
Most ki kéne mennem? Vagy mit tegyek? Hiszen Zayn nem tehet semmiről. Én veszítettem el a fejem, 5 helyes és jó fej srác láttán. 
Az ajtóhoz léptem, elfordítottam a zárat és kinyitottam. Zayn félmeztelenül az ajtófélfának támaszkodott és úgy nézett végig rajtam. Végül elmosolyodott és tekintetét az enyémbe fúrta. Egy pillanatig álltam a pillantását, majd elkaptam a sajátom és az ágyhoz sétáltam, hogy összeszedjem szanaszét heverő ruháimat.
- Zayn, mi történt az éjszaka? - kérdeztem, de közben nem néztem rá.
Lépteket hallottam, majd két kéz kulcsolódott csupasz derekamra. Zayn bele csókolt a nyakamba és pedig nem tudtam neki ellenállni. Maga felé fordított és gyengéden megcsókolt. Ekkor végre kitisztult a fejem és ellöktem magamtól.
- Kérdeztem valamit! Mi történt? - kérdeztem kicsit ingerültebben, mint ahogy szerettem volna. Végre Zayn arcáról is eltűnt a kaján vigyor és távolabb lépett tőlem.
- Miután a buliban hagytad magad elcsábítani, úgy gondoltam, hogy te is akarsz engem. Hívtam egy taxit és idehozattam magunkat. Már a taxiban eléggé egymásra találtunk. Ha érted, hogy mire gondolok. - kezdte és idegességében a hajába túrt. - Ahogy ideértünk hirtelen teljesen megváltoztál. Meghallottál valamilyen dalt és teljesen magadba fordultál. Hiába próbáltalak megvigasztalni, te ellöktél magadtól. Végül szép lassan elaludtál, de álmodba beszéltél és hozzám bújtál. Sokáig simogattam a hajad, mire teljesen megnyugodtál és mind a ketten el nem aludtunk. - fejezte be és félve rám nézett.
Az információ és az igazság hallatán, összetörve a földre csúsztam és neki dőltem a franciaágy hideg, fém lábához. Az emlékek késként szurkáltak, percről perce egyre fájdalmasabban. Sírni már nem tudtam, mert a pár év alatt minden könnyemet elveszítettem. Zayn odaült mellém és óvatosan átölelt. A nyakába fúrtam a fejem és élveztem, ahogy a karjaiba zárva a biztonság érzete fut végig rajtam.
- Az a dal az édesanyádra emlékeztet, ugye? - kérdezte a fülembe suttogva. Aprót bólintottam, ezzel jelezve, hogy nem akarok többet beszélni erről. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de egyszer csak zajt és kiabálást hallottam a folyosóról.
- Na azt hiszem, felkeltek a fiúk is. - szólalt meg Zayn.
Kibontakoztam az öleléséből és egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm Zayn! Mindent! - mosolyogtam rá, majd a fürdőbe mentem, hogy felöltözzek.

                                                                              * * *

-Akkor haza vigyünk? - kérdezte Niall mosolyogva.
- Igen, azt megköszönném. - mosolyogtam vissza, majd beültem a fiúk által rendelt  limuzinba.
- Na és milyen volt az éjszaka Zaynnel? Jól ott hagytatok minket! - kérdezte Louis egy huncut vigyorral a képén.
- Nagyon jó volt! - kezdtem bele, mire Harry felkapta a fejét. - Jót aludtunk egymás mellett. - fejeztem be, mire Zaynnel röhögve lepacsiztunk.
Még a hotelban volt 10 percünk megbeszélni a múlt éjszakát. Megegyeztünk, hogy maradjunk barátok és majd kiderül, hogy végül mi lesz a vége. De azt már egy nap alatt megtanultam, hogy rá bármikor számíthatok. Talán egyszer még több is lesz, mint barátság. De most azzal kell foglalkoznom, hogy újra normális életet tudjak élni. Louise-szal és Londonban.
- Brooklyn, megjöttünk! Hé, Brooke, figyelsz?! - bökött meg Niall vagy ötödjére, mire végre visszatértem a gondolataim közül.
- Ja, persze. - feleltem bágyadt hangon és kiszálltam az autóból, a fiúk pedig utánam.
- Srácok, köszönöm a tegnap estét, rég éreztem magam ilyen jól! - mosolyogtam rájuk.
- Gyere ide királylány! - húzott magához Louis és összeborzolta a hajam.
- Minket bármikor hívhatsz, ha egyedül érzed magad! - ölelt meg Niall is.
- Elbüszkélkedhetsz vele, hogy a One Direction a legjobb barátod! - csatlakozott Liam a hozzá nem illő egoizmussal.
A következő Zayn volt, aki a legközelebb került a szívemhez. Persze, csak barátilag. A tegnapi gyors fellángolás már elmúlt. Legalábbis most úgy érzem.
- Ölelj meg, tesó! - hülyéskedett Zayn, mire röhögve a nyakába borultam. Éreztem, hogy egy bizonyos tekintet perzselően égeti a hátam, de nem foglalkoztam vele. Magába szívtam Zayn bódító illatát és egy ütemet kihagyott a szívem. Na tessék, megint kezdődik! Ölelgetett pár percig, majd mosolyogva elengedett és egy puszit nyomott a fejemre. - Vigyázz magadra! - súgta a fülembe. A lehelete csiklandozta a nyakam, testemen végig futott a borzongás.
Elléptem mellőle és szembe találtam magam egy zöld szempárral. Már a tekintetétől futkosott a hátamon a hideg, de nem tulajdonítottam ennek akkora jelentőséget, mint Zaynnél. Odaléptem Harryhez és mosolyogva megöleltem. A fiú testéből áradt a forróság és nem csak a fülledt augusztusi levegő miatt. Elmosolyodtam és a mellkasára hajtottam a fejem. Hallottam a szívverését, ami másodpercről másodpercre hevesebben vert. Ahogy a fülemhez hajol éreztem a leheletét, ami ugyanazt a hatást keltette bennem, mint Zaynnél. Talán még erősebb is volt...- Remélem jól telt az éjszakád! - szólalt meg cinikusan, majd eltolt magától.
Megpróbáltam nem úgy érezni magam, mint akit átvertek, de nem ment valami jól. Most akkor csak beképzeltem magamnak azt, hogy Harry érez valamit? Mi történt egy éjszaka alatt velem? Ez az 5 fiú belépett az életembe és kevesebb, mint 24 óra alatt fel is forgatták azt. Mi lesz velem ha tényleg az életem részévé válnak? Mosolyogva elköszöntem a fiúktól, majd elindultam a lift felé. Megnyomtam a negyedik emelethez tartozó gombot, mire a lift hangtalanul elindult fölfelé. A tükörben végig néztem a látványon. Mint egy rossz ribanc. A szoknyám összegyűrődött, a fűző lentebb csúszott, mint ahol a helye van, a hajam szanaszét állt, a sminkem pedig elkenődött. Igen, tényleg úgy néztem ki, mint aki valakivel töltötte az éjszakát. Harry okkal akadt ki rám, hiszen tegnap este neki is hagytam, hogy fogdosson, a szemezésről nem is beszélve. Hiszen én vertem át őt! - a felismerés villámcsapásként ért. A lift egy pittyegéssel jelezte, hogy megérkeztem a negyedik emeletre. Odasétáltam az ajtó elé, de kiderült, hogy kulcsot nem vittem magammal.  Becsöngettem, de semmi válasz. Másodjára úgy szintén. Fáradtan lerogytam a lépcsőre és bámultan magam elé.
Beszélnem kell Harryvel! Vagy Zaynnel! Vagy mind a kettőjükkel?! Istenem ez annyira bonyolult és fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtem bele ebbe az egészbe! Melyikőjüknél éreztem erősebben a vonzódást? Lehet egyszerre két embert szeretni?! 

- Hé cica, engem mennyiért vállalsz? - hallottam meg egy ismeretlen hangot a hátam mögül.
Ránéztem a srácra és elmosolyodtam. Kócos barna haja és gyönyörű barna szemei voltak. Egyik kezében 3 pizzás dobozt tartott a másikban pedig egy kulcscsomót. Első perctől szimpatikussá vált, így bele mentem a hülyéskedésbe.
- Ha pizzával fizetsz akkor, bármibe benne vagyok! - válaszoltam mosolyogva és fejemmel a pizzás dobozok felé böktem, mivel tegnap este óta semmit se ettem.  A srác elmosolyodott, leült mellém és kinyitotta az egyik pizzás dobozt.
- Sonkás-kukoricás, jó lesz? - nézett rám vidáman.
- Persze, az a kedvencem. - mosolyogva nyúltam az első pizza szeletért.
- Én az összeset imádom! De ez a hátránya annak, hogy ha pizzafutár vagy. - mondta teleszájjal, én pedig elnevettem magam.
- Kiskoromba ha valami dolgozat nem sikerült, mindig hisztiztem és közöltem, hogy én nem tanulok semmit, hanem megyek Londonba pizzafutárnak. - hirtelen nem tudtam, hogy miért mondtam ezt el, de nem érdekelt. Hiszen úgy se látom többet ezt a fiút az életemben.
- Szóval lebecsülöd a munkám? Pedig ha tudnád milyen nehéz! - kezdett bele a mesélésbe és innentől már dőlt belőlünk a szó. Kiderült, hogy a srác neve Will, 17 éves és 3 éve él Londonban. Tini fejjel, elege volt mindenből, fogta magát és Párizsból Londonba költözött. Az angol tudása tökéletes így nagyon gyorsan talált magának munkát. Végül is elmeséltem neki az egész életem. Hogy miért és hogyan kerültem Londonba, anya halálát és meglepő módon még Zaynről és Harryről is beszéltem neki. Ő türelmesen végig hallgatott, majd tanácsot is adott. Órákat beszélgettünk, az idő pedig csak úgy elrepült annyira jól éreztem magam. Végül Louise este 9-kor jött haza, mi addig a lépcsőn ülve beszélgettünk Willel.
Meglepő és különös módon ismertem meg az első londoni barátomat, aki később a legjobb barátommá vált.

                                                                        * * *

 - Brooklyn, bejöhetek? - hallottam a folyosóról Louise hangját, kb. éjfélkor.
Éppen az ágyon hasaltam és bőszen naplót írtam, de úgy döntöttem, hogy kivételesen jó fej leszek Louise-szal, hiszen neki hála már 6 új barátot szereztem.
- Persze, gyere! - írtam le az utolsó mondatot és becsuktam a kis könyvecskét.
Louise egy hálóingben és selyemköntösben besétált a szobámba és leült az ágy szélére.
- Brooke, azt még nem beszéltük meg, hogy melyik suliba szeretnél járni? - kezdett bele Louise, mire teljesen elképedtem. Oké nem volt rá okom, de egyszerűen nem akartam még iskolába menni.
- Gondolkozhatok még rajta? - kérdeztem végül.
- Persze, de holnap estére döntsd el légy szíves! - mosolygott rám Louise, majd felállt az ágyról.
- Rendben. - mosolyogtam vissza, amivel még magamat is megleptem.
Louise odalépett mellém és egy puszit nyomott a fejemre. Hirtelen elfogott az mérhetetlen hiányérzet, ami lassan 2 éve bennem van.
- Jó éjszakát, Louise! - mondtam ki végül, de a hangom megbicsaklott.
- Neked is, kicsim!
Leoltottam a villanyt és magamra húztam a takarót. A gondolataim egyre távolabb jártak, nyugodtság és egyben fáradtság járta végig a testemen. Lehunytam a szemem, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülem. A telefonomért nyúltam.
Az SMS feladója: Harry.

"Itt vagyok a házatok előtt! Ha még nem alszol, gyere le kérlek! Beszélni akarok veled. H. xoxo"