6. fejezet

Sziasztok! Nem akarok sokat pofázni, csak annyit kérek, hogy ha tetszik amit írok, akkor kérlek jelezzetek vissza! Nagyon sokat jelentene:) Ennyi lettem volna. i hope you like it:)

Tiszta lap? Ugyan...

- Louis?! - döbbentem meg az előttem álló fiú láttán.

- Aj Királylány, nagyobb bonyodalmat okoztál, mint amire számítottam. - kezdett bele Louis, mire meglepetten felnevettem.
- Ezt, hogy érted?
Louis megfogta a karom és gyengén kihúzott a lakásból. Zavartan rájöttem, hogy be sem hívtam a lakásba, hanem végig az ajtó előtt állt. Leül a lépcsőre és gondterhelt arccal rám nézett. Szeméből eltűnt az állandó pimaszság, helyett őszinte aggodalmat láttam. Leültem mellé és szomorúan ránéztem.
- Brooke, figyelj! Ismerem a fiúkat annyira, hogy biztos voltam benne, hogy valamelyikőjük azonnal beléd szeret. Csak arra nem gondoltam, hogy ketten is.
- Ketten? Belém szeretnek? Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.
- Jaj Királylány, ne mond, hogy nem látod! Zayn és Harry egyszerűen bolondulnak érted.
- Mi? - egyszerűen nem tudtam felfogni a hallottakat.
- Komolyan nem vetted észre? - mosolyodott el Louis a naivitásomon. De nem gúnyos mosoly volt, hanem egy szívből jövő, megértő mosoly.
Összeszedtem minden bátorságom és a mellettem ülő srácra néztem.
- Louis - kezdtem félénken, mire az említett mosolyogva bólintott, jelezve, hogy figyel rám. - Lehetséges, hogy egyszerre két emberbe legyek szerelmes? - fejeztem be, majd félénken Louis-ra néztem. A lehető legfurcsább reakciót kaptam. Louis egyszerűen kiröhögött. 5 percen keresztül nevetett, azonban mikor látta rajtam, hogy kezdem megunni, abbahagyta.
- Tudod, te tényleg bonyolultabb vagy, mint gondoltam. - nézett rám, a szeme alatti apró nevető ráncok pedig elárulták, hogy még mindig jót szórakozik rajtam.
- Louis, kérlek! Segítened kell! - könyörögtem, mire végre megkomolyodott. Átkarolta a vállam és a szemembe nézett.
- Ne játssz velük! Ez a legfontosabb. A másodikat pedig az, hogy döntened kell. Vagy Harry, vagy Zayn, vagy pedig egyikük sem. Olyan opció nincs, hogy mind a ketten. - sorolta szigorúan.
Bánatosan a vállára hajtottam a fejem és elgondolkoztam. Hirtelen egy sokkoló kérdés villant át az agyamon.
- Louis, te mégis honnan tudod, hogy mind a 2 fiúval több történt, mint ami belefér a barátságba? - förmedtem rá, amin nem csak ő, de én is meglepődtem.
- Mert ez nyilvánvaló. Mind a ketten azóta furcsán viselkednek, amióta kettesbe voltak veled. Mielőtt még jobban bepöccennél, megnyugtatlak, hogy nem tudnak arról, hogy mind a kettőjük esetében több történt, mint ami belefér a barátságba. - idézte gúnyosan az előbbi mondatomat. Ezennel őt is magamra haragítottam.
- Louis, ne haragudj! Nem akartam neked esni, egyszerűen csak utálom magam, amiért ilyen helyzetbe kevertem őket. De egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek. - fejeztem és csüggedten lehajtottam a fejem.
- Azért vagyok itt, hogy segítsek, de akkor hagynod kell és ne csessz le mindenért. - válaszolt kicsit gorombán, amit meg is értettem.
- Bocsánat! - néztem a szemébe, mire elmosolyosodott és megrázta a fejét.
- Semmi baj. - mosolygott rám. - Ahhoz, hogy segítsek el kell mondanod pár dolgot. - kezdett bele, én pedig elkomorodtam. Nem elég, hogy ribancnak érzem magam, most még be is kell vallanom, hogy tényleg úgy viselkedtem.
- Mire gondolsz? - kérdeztem félénken.
- Mi történt köztetek? - bökte ki.
- Mind a kettőjükkel csókolóztam. - zavartan lehajtottam a fejem és nem mertem Louis szemébe nézni.
- Brooke! - szólt rám. - Azt hittem, hogy sokkal több történt, erre csak 2 csók miatt zuhantak ennyire magukba. - folytatta, mire elnevettem magam.
- Louis, ugye tudod, hogy nem ez lenne a normális reakció? Le kéne szidnod, amiért ilyen szemét ribanc voltam, nem pedig jót röhögni rajta. - néztem rá értetlenül, de titokban jót szórakoztam.
- Mi értelme lenne, hogy ha én is a fejedhez vágnám, mikor te is tisztába vagy azzal, hogy nem helyes amit tettél. A bűntudat már meg van, tehát nem fogom fokozni, mert nem azért vagyok itt. Először is tisztáznod kell velük a helyzetet. Nem mondom azt, hogy mondj el mindent, hogy mind a kettőjükkel elcsattant egy csók, de tudnod kell, hogy az lenne a legjobb megoldás. Viszont akkor el is veszítheted mind a kettőjüket, amit pedig nyilvánvalóan nem akarsz. Gyere el hozzánk és valahogy megoldom, hogy kettesbe lehess Zaynnel és Harryvel is. - fejezte be, mire hálásan rá mosolyogtam.
- De Louis, - kezdtem bele, mire kérdőn nézett rám, - kivel beszéljek előbb? - néztem rá, szinte kétségbe esetten.
Válasz helyett egyszerűen kiröhögött. Aznap már harmadjára. Egy ideig "sértetten" néztem rá, de helyzet abszurdsága engem is magával ragadott, így a végén együtt nevettünk a helyzetemen.
- Srácok, hát ti mit csináltok idekint? - nézett ki meglepetten Louise.
Louis-val összenéztünk és még inkább ki tört belőlünk a röhögés. A nagynéném teljesen értetlenül nézett ránk, végül megvonta a vállát és a táskájáért nyúlt.
- Mennem kell dolgozni, este későn érek haza. Ha bármi van hívj, pénzt hagytam a pulton, rendelj valami kaját, mert csak este főzök. Ha gondolod menj el valahova vagy hívd át a srácokat. - hadarta Louise és a mellettem ülő srácra mosolygott. - Mindent elmondtam? - gondolkozott hangosan, mire elmosolyodtam. - Ja igen! A suli, Brooke. El kell döntened, hogy hova iratkozol be. És mielőtt ellenkeznél, nem nyitok vitát erről!
Újra kell járnod a tizediket, mivel Amerikában nem fejezted be, azt az osztályt.- fejezte be szigorúan.
- Oké, oké, oké. Mindent felfogtam, estére kitalálom. - mosolyogtam rá, mire intett egyet és rohant a lifthez.
- Hű, nagynénéd aztán komolyan veszi, hogy megneveljen. - röhögött Louis, én pedig játékosan vállba boxoltam.
- Haha, nagyon vicces vagy Tomlinson. - gúnyolódtam, mire egy nyelv nyújtással lerendezett.
- Amúgy rád bízom. - törte meg a csendet.
- Mit? - néztem rá értetlenül.
- Hogy melyik fiúval beszélsz előbb. Ez a te döntésed, nem szólhatok bele. - nézett rám komolyan.
Elgondolkoztam végül kimondtam egy nevet:
- Zayn.
- Rendben. - állt fel Louis és engem is felhúzott. - Akkor öltözz át, ha gondolod és induljunk. - mosolygott rám.
- Akkor 10 perc és jövök. - rohantam a szobámba, de fél úton kapcsoltam és visszasétáltam az ajtóhoz.
- Bejössz? - kérdeztem zavartan, Louis pedig nevetve bólintott.

*20 perc múlva*

- Megjöttünk! - szólalt meg Louis.
A félelem végig kúszott a bordámon és vélve néztem az előttem álló házra. Louis megérezte a félelmem, mivel megsimogatta a vállam és biztatóan rám mosolygott.
- Menni fog! - suttogta és kiszállt az autóból. Utoljára végig gondoltam, hogy mit akarok mondani, majd én is kimásztam az autóból. Louis már a lépcsőn állt, amikor utolértem. Egyik lábamról a másikra álltam, mire kinyitotta az ajtót. Előre engedett, majd ő is belépett az ajtón. Lerúgta a cipőjét, majd körül nézett.
- Srácok, megjöttem! Itthon vagytok? - kiabált a nappali és az emelet irányába.
Válaszul a 4 különböző kiáltás hallatszott, a ház 4 részéről. Louis felirányított Zayn szobájába és megígérte, hogy feltartja az összes srácot.
A szívem egyre hevesebben vert az izgalomtól, ahogy az ajtó elé álltam. Összeszedtem minden bátorságom és bekopogtam.
- Hagyjál már Harry, megmondtam, hogy nincs nálam a pólód! - kiáltott Zayn goromba hangon.
Elmosolyodtam és lenyomtam a kilincset.Zayn az ágyon feküdt, ölében a laptopjával és lázasan gépelt valamit. Dühösen felém fordult, de amikor felfogta, hogy nem Harry vagyok édesen elmosolyodott.
- Hát te? - kérdezte, hangjából pedig eltűnt minden ellenszenv.
- Beszélnünk kell. - ültem le félve az ágyra. Zayn lehajtotta a laptopot és a szemembe nézett.
- Baj van? - kérdezte aggodalmasan.
- Zayn neked mit jelentett az a csók? - böktem ki pár perc múlva.
- Úgy érted azok a csókok? - kérdezte pimasz mosollyal, emlékeztetve engem, hogy nem csak egy csók csattant el.
- Zayn, kérlek! - néztem rá könyörögve, mire eltűnt az arcáról a mosoly.
- Mit jelentett? - ismételte meg a kérdést, olyan hangsúllyal amitől kirázott a hideg. - Azt az érzést nem tudom elmagyarázni, amit akkor érzek ha a közelemben vagy. - tartva a szem kontaktust, közelebb húzott magához, amitől a szívem ki akart törni a mellkasomból. - A szívem hevesebben kezd verni. - folytatta és még közelebb húzott magához. - Minden egyes érintéstől kiráz a hideg. - Zayn a csípőmre csúsztatta a kezét és gyengéden az ölébe húzott. - És nem bírod tovább türtőztetni magad. - fejezte be. Arcát pár centi választotta el az enyémtől, de Zayn hevesen megszüntette ezt a távolságot. Gyengén megcsókolt, én pedig nem ellenkeztem, azonnal visszacsókoltam. Kezét a derekamon pihentette és nem engedett el. Egyre hevesebben csókolt, én pedig ugyanilyen tempóval veszítettem el a józan eszem. Beletúrtam a hajába és magamhoz szorítottam. A lábamat a csípőjére kulcsoltam és nem foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy nem helyes amit teszek. 

Egészen addig, amíg hirtelen ki nem csapódott az ajtó. Harry döbbent pillantásától összefacsarodott a szívem. Közvetlenül mögött megjelent Louis, szintén döbbenten és persze csalódottan. Zayn furcsán nézett a 2 fiúra, majd kérdőn fordult felém. Kétségbe esetten néztem Louis-ra, aki alig észrevehetően megrázta a fejét. Csalódottan lehajtottam a fejem és próbáltam összeszedni a gondolataimat, miközben 3 kérdő szempár meredt rám.